A nyár a bogarak ideje Japánban
Susan Japán egyik kevésbé vonzó arcát mutatja most be – a cikk címe sokat elárul…
A nyár a bogarak ideje Japánban – ez sajnos egyike azon dolgoknak, amiket fel kellett itt fedeznünk… És a bogarak hatalmas nagyok is tudnak ám itt lenni. A kampuszon itt-ott feltűnően nagy imádkozó sáskák lógnak. Aztán tavaly nem hivatalosan kineveztünk egy hatalmas sárga-fekete pókot a tanszék kabalájának. Nemrég pedig azt hallottuk, hogy egy kiskutya belehalt egy mérgező ázsiai százlábú csípésébe!
Személy szerint én rettentően szenvedek a szúnyogoktól, amikből rengeteg van ilyenkor nyáron a párás időben. Úgy tűnik, hogy az egyik fajtára különösen allergiás is vagyok, mert a tenyeremnél is nagyobb duzzanatok lesznek rajtam tőle. De van ennél rosszabb is.
蝉- szemi – kabóca
A nyár Japánban igen hangos. A fák hihetetlen mennyiség? kabócával vannak tele nyaranta. Elképesztően hangosak. Több különböző faj is él itt, néhánynak a hangja a videójátékok hangeffektusaira emlékeztet. A leggyakoribbak elég egységes hangot adnak ki (japánul: ミンミンミ – min min mi), de vannak olyanok, akik fokozzák a dolgot: zrrrrrp – zrrp zrrp zrrp (vagy ウケケケ – u ke ke ke japánul). Úgy tűnik, hogy az előbbiekből több van Kiotó környékén, míg itt Tokióban mi főleg az utóbbiakat halljuk.
Bár néhányan panaszkodnak a hangzavar miatt, én szeretem a kabócák hangját. Különös hangulatot kölcsönöznek a japán nyárnak.
ゴキブリ- gokiburi – csótány
Hallhattál már olyan pletykákat, hogy Tokiót ellepték a csótányok. Nos, attól tartok, hogy ezt nem tudom megcáfolni. Az esős évszak urán észrevettem, ahogy mászott valami a teraszunkon, és ettől hirtelen erős motivációt éreztem arra, hogy mindig alaposan bezárjam az ajtót. Tudod, nem vagyok hozzászokva az ilyesmihez, azelőtt soha életemben nem láttam még csótányt. Pedig az itteniek körülbelül öt centisre is megnőnek és még repülni is tudnak (és igen, elég gusztustalanul néznek ki). Persze inkább az aggasztott minket, hogy ezek a csúszó-mászó lények esetleg bejönnek a lakásunkba. Egy mexikói barátunk tanácsát követve kettőt cipő általi halálra ítéltünk a teraszon. Amikor ezután is újabbakat találtunk, rájöttünk, hogy ez a módszer nem lesz elég. De szerencsére Japánban minden egyes szupermarketben (hát igen, már itt elkezdhettünk volna gyanakodni) árulnak kis műanyagdobozokat, amiken van egy pici lyuk, amin át a csótányok belemászhatnak a belsejükben elhelyezett gokiburi-csaliba. Úgyhogy vettünk néhány ilyen dobozt és elhelyeztük őket a teraszon.
Még ugyanazon a napon az egyik csótányfickó ott mászkált bent a lakásunkban! Úgy, hogy égett a villany meg minden (elméletileg a csótányok csak éjszaka jönnek el?). A következőt kell még tudni a csótányokról: nagyon gyorsan tudnak futni. És a plafonig is simán fel tudnak mászni. De ezt a kettőt nem tudják egyszerre csinálni. Ez pedig lehetővé tette számunkra, hogy bekerítsük a csótányt egy seprűvel és kidobjuk az ablakon.
A biztonság kedvéért a maradék csótánycsalit a lakás sarkaiba és a szekrényekbe tettük.
De egyébként a csalik tényleg működnek. Már másnap reggelre találtunk kint egy döglött csótányt és egy héten belül még két másikat is.
Írta: Chipango, 2009. augusztus 30.